Bevezetés

A természettudományos tantárgyak alulreprezentáltsága hosszú évek óta fennálló jelenség. Kedvezőtlen ezen csoportba tartozó tantárgyak helyzete, romlik a népszerűségük, a diákok nem szeretik, nehezen tanulják, a tanárok pedig már előre sejtik, hogy az újabb gyerekseregek körében sem fog kedvenccé válni az általuk tanított természettudományos tantárgy.

A természettudományos tantárgyak esetében alapvető problémát jelent a mennyiség és a minőség kettőssége (Ledbetter 1993, Vosniadou és Ioannides 1999). A túl nagy mennyiségű tananyag a minőség rovására megy, nem történik meg a tudástranszfer, aminek következtében a tanulók a gyakorlati életben nehezen alkalmazható, tehetetlen tudáshoz jutnak (Bereiter 1984, Csapó – B.Németh 1995). A tananyag túlzott absztraktivitása folyamatos kudarcélményeket fog eredményezni (Chrappán 2001, Csapó 2002, Csíkos 2010), amiből kifolyólag motiválatlanságot, érdektelenséget generál. Az egész folyamat középpontjában a felsoroltak ellenére mégis a tanárok állnak, mivel tőlük függ a tanítás, tanulás sikeressége (McKinsey és Company 2007).

A természettudományos tantárgyi attitűdre vonatkozólag hazai (Ballér 1973, Báthory 1989, Orosz 1992, Csíkos 2012) és nemzetközi viszonylatban (TIMSS és PISA vizsgálatok) is számos kérdőíves felmérés irányult már, illetve egy OTKA projekt keretében mi is végeztünk vizsgálatokat. Ezek célja az, hogy a természettudományos tantárgyakkal kapcsolatos problémák feltárásra, azután pedig megoldásra kerüljenek. Jelen vizsgálatunkban egy OTKA kutatás keretei között zajló projekthez adunk adalékokat interjúk elemzésének a segítségével annak érdekében, hogy mélyebb összefüggéseket, személyes információkat, élményeket kapjunk a témához.

Megjelenés:
Buda András, Kiss Endre (szerk.): Interdiszciplináris pedagógia és az oktatási rendszer újraformálása: A IX. Kiss Árpád Emlékkonferencia előadásainak szerkesztett változata. 415 p. Debrecen: Kiss Árpád Archívum Könyvtára; DE Neveléstudományok Intézete, 2016. pp. 148-157.